A letöltések a böngésző tárhelyét használják. Ha kevés a hely, a böngésző törölheti őket. Indulás előtt ellenőrizze az elérhetőségüket. Megállók vázlata, nem utcai navigáció.
Mentsen egy útvonalat és annak hanganyagát a választott nyelven erre az eszközre. Nem kész az offline használatra: A játékokhoz internetkapcsolat szükséges.
Gerai Színház.
A színház 1900 és 1902 között épült Heinrich Seeling építész tervei alapján. Türingia egyik legszebb szecessziós színházának tartják.
Gera a textiliparból gazdagodott meg, és ez a pompás épület a város önbizalmát mutatja. Ma is játszanak itt prózai darabokat, operát, balettet, koncerteket és bábszínházat.
Figyeljetek erre: A homlokzat hullámzó vonalai és díszei – klasszikus szecesszió.
Narancsház és Küchengarten.
A Küchengartent 1729-ben alakították ki barokk díszkertként, francia mintára. Az íves félkörű narancsház 1729–1732-ben készült el.
A narancsházakban teleltek az érzékeny növények, például a citrusfák. Ma a gerai műgyűjtemény festményeket és grafikákat mutat be itt.
Figyeljetek erre: A félkör szimmetriája – a kert közepéről látszik a legjobban.
Untermhausi Mária-templom.
A késő gótikus templom 1440 körül épült. Belsejében egy értékes 15. századi oltár található.
A Fehér-Elster hídjával együtt ez Gera legtöbbet fotózott látképe.
A templom 1736-ban Untermhaus, Gries és Cuba egyházközségi temploma lett. 1802 és 1854 között a reussi katonaság helyőrségi templomként is használta.
Figyeljetek erre: Sétáljatok pár lépést a hídig – onnan nyílik a híres kilátás.
Otto Dix-ház.
Ebben az untermhausi házban született Otto Dix 1891-ben. A 20. század egyik legjelentősebb német festője lett.
Szülőháza ma múzeum, amely a művész életét és munkásságát mutatja be.
A művész születésének 100. évfordulóján, 1991. december 2-án itt nyílt meg egy múzeumi és galériakomplexum. A történelmi lakókörnyezet egy egyszerű munkáscsalád 1900 körüli mindennapjait szemlélteti.
Figyeljetek erre: A közeli Elster-part – a táj, amelyet Dix gyerekként látott.
Osterstein-kastély.
A Hainbergen egykor az uralkodó család rezidenciája állt. 1945. április 6-án a kastély nagyrészt elpusztult, maradványait 1962-ben lebontották.
Az öregtorony megmaradt, és ma kilátótorony Untermhaus és az Elster völgye fölött.
Figyeljetek erre: A kilátás le Untermhausra és az Elsterre.
Hofwiesen park.
A Fehér-Elster menti parkot a 2007-es Szövetségi Kertészeti Kiállításra (BUGA) alakították át, amelyet Gera Ronneburggal közösen rendezett.
Ma kedvelt hely sétákhoz, sportoláshoz és családi kirándulásokhoz, a város közepén.
Figyeljetek erre: Az ösvények a Fehér-Elster mentén.
Városi Múzeum.
Az épület 1724 és 1738 között épült dologházként és árvaházként.
Teljes felújítás után a Városi Múzeum (Stadtmuseum) 2005-ben nyílt meg újra, és Gera történetét meséli el.
Figyeljetek erre: A szigorú barokk homlokzat – a rendnek épült, nem a pompának.
Városi Patika.
A Városi Patika 1592-ben épült, és Gera második fennmaradt reneszánsz épülete.
Ékessége a gazdagon díszített, 1606-os zárt erkély.
Az épületet 1847 óta használják gyógyszertárként. Alatta két, 1712-ből származó történelmi föld alatti pince, úgynevezett Höhler található. Állandó hűvösük egykor tinktúrák, tőkehalmájolaj és levek tárolására szolgált.
Figyeljetek erre: A zárt erkély: a homlokzatból kiugró ablak.
Sámson-kút.
A kutat Caspar Junghans szobrász készítette 1685-ben. A bibliai hőst, Sámsont ábrázolja, és a piactér központi eleme.
Az eredetit 1979-ben másolatra cserélték.
A szökőkút eleinte csaknem 140 évig a piactér egyik sarkában állt, és ivóvizet, valamint háztartási célokra szolgáló vizet biztosított. Csak később került a tér közepére.
Figyeljetek erre: Nézzétek meg alaposan a kút tetején álló alakot.
Városháza.
A városháza 1573–1575-ben épült reneszánsz stílusban, és a város egyik jelképe.
A gazdagon díszített főkapun fennmaradt egy történelmi hosszmérték, hogy a kereskedők és a vevők a piacon ellenőrizhessék a hosszúságokat.
A városháza tornyában a 20. század elejéig toronyőr lakott, akinek a tüzeket kellett jeleznie. 1988 óta a torony felső részéből kézzel játszott harangjáték hallatszik.
Figyeljetek erre: Keressétek meg a régi mértéket a kapun.
Gerai Höhler-pincék.
Az óváros alatt egy második Gera rejtőzik: sziklába vájt pincék, amelyeket Höhlernek hívnak.
A sörfőzési joggal rendelkező polgárok itt hűtötték a sörüket. Néhány Höhler vezetett túrán látogatható – a múzeumi pincék bejárata a Steinwegen van, a Geithes Passage sarkán.
Figyeljetek erre: A szerény bejáratok – mögöttük kezdődik az alvilág.
Schreiber-ház.
Ez az óváros egyetlen háza, amely sértetlenül átvészelte az 1780-as nagy tűzvészt.
Nevét a Schreiber családról kapta, amely 1716-tól 1847-ig lakott itt. Ma a Természettudományi Múzeumnak ad otthont.
A mai ház 1686–1688 között épült egy korábbi, leégett épület maradványaira. A tetőgerendák vizsgálatai megerősítik ezt az építési időszakot; a második emeleten található barokk terem is ebből a korból származik.
Figyeljetek erre: Képzeljétek el: körülötte minden leégett – csak ez a ház nem.
Salvator-templom.
A barokk templom 1717–1720-ban épült a Nicolaibergen, az óváros legmagasabb pontján.
Belül meglepetés vár: a belső teret szecessziós stílusban alakították ki.
Figyeljetek erre: Kívül barokk, belül szecesszió.
Szent János-templom.
A Johannisplatzon álló régi Szent János-templom kiégett az 1780-as nagy városi tűzvészben. Az új templomot, Gera legnagyobbját, Constantin Lipsius és August Hartel tervezte, és főként a helyiek adományaiból épült fel. 1885. szeptember 18-án szentelték fel – pontosan 105 évvel a tűzvész után.
1945 áprilisában bombák pusztították el a tetejét és az ablakait; 1972 és 1975 között felújították. 1989 őszén itt kezdődtek a békeimák, amelyekből a gerai békés forradalom tüntetései nőttek ki. Bent egy 1885-ös, 57 regiszteres Kreutzbach-orgona szól.
Figyeljetek erre: Vörös tégla és egy 70 méter magasba nyúló torony.
Schulenburg-villa.
A belga művész és építész, Henry van de Velde 1913/14-ben építette a villát Paul Schulenburg textilgyárosnak – a házat, a belső tereket és a kertet is ő tervezte. Van de Veldét a Bauhaus előfutárának tartják.
1946-ban a családot kisajátították, később egészségügyi szakiskola működött itt. 1997 óta nagy gonddal restaurálják a házat. Ma múzeum, amely van de Velde könyvterveinek legnagyobb európai gyűjteményét őrzi. A kertben áll Richard Engelmann „Guggoló lány” című szobra.
Figyeljetek erre: A ház és a kert egyetlen összművészeti alkotás – figyeljétek a nyugodt, íves formákat.
Botanikus kert.
A botanikus kertet 1864-ben polgári kertként alakították ki, akkor még a régi városfalon kívül. A város azóta körbenőtte; ma ez a mintegy 0,7 hektáros zöld oázis a belváros közelében fekszik.
Két forrás, a késő klasszicista tornyos ház és a félszáraz gyepektől a nedves rétekig terjedő élőhelyek valóságos természetismereti tanösvénnyé teszik a kis kertet. Kövessétek az utakat, és figyeljétek meg, hogyan változik a növényzet és a táj a nedvességgel.
Tinzi kastély.
A Tinzi kastély alapkövét 1745-ben rakták le, a barokk együttes 1748-ra készült el. Egy középkori vízivár vagy a tinzi kamarai birtok udvarházának helyén épült.
Az idők során a kastély nyári rezidenciaként, özvegyi lakként, hadikórházként és népfőiskolaként szolgált. Ma a Gera-Eisenachi Duális Főiskola kampuszához tartozik. Figyelje meg a szimmetrikus homlokzatot és a középrizalitot – a barokk jellegzetes elemeit.
Gerai főpályaudvar.
A vasút 1859-ben érte el Gerát; ezen a helyen épült fel az első pályaudvar. A mai felvételi épület 1881-ben következett. Az 1911-ben elkészült üveg vágánycsarnokkal Gera a Berlin–Lipcse–München vonal fontos megállójává vált.
A háború és Németország kettéosztása átrajzolta a vasúthálózatot, és csökkentette Gera szerepét vasúti csomópontként. Ma a pályaudvar a város kapuja és a regionális közlekedés csomópontja. Innen a villamos, a színház, a Küchengarten és az óváros is egészen közel van.
Gerai városfal.
A középkori gerai városfal maradványai ma az óváros épületei között húzódnak. A köveket könnyű észre sem venni: a fal belenőtt a későbbi utcákba, udvarokba és házakba, és nem önálló emlékműként áll a városképben.
Álljatok meg egy pillanatra a Nicolaistraße közelében feltárt szakasznál. Sejteti a védett település egykori határát, és segít megérteni az óváros szűk sikátorait és szintkülönbségeit.
Ferber-ház · Iparművészeti Múzeum.
A Ferber-ház barokk homlokzata mögött az Iparművészeti Múzeum azt mutatja be, hogyan formálja a tervezés a mindennapokat. Az épület Gera leglenyűgözőbb történelmi polgárházai közé tartozik, és különleges keretet ad a gyűjteménynek.
Látható itt iparművészet, divat, bútor és sok hétköznapi tárgy – az art decótól és a Bauhaus-kerámiától az NDK-s designig. Előbb nézzétek meg a homlokzat részleteit, aztán képzeljétek el a történelmi termek és a bennük álló modern tárgyak közötti kontrasztot.
Az állandó kiállítás a világháborúk közötti évekre összpontosít. Kiemelt témái közé tartoznak Aenne Biermann fényképei és Thilo Schoder építész és formatervező munkái.
Udvari és kamarai birtok (Hofgut).
Az Osterstein-kastély alatt Heinrich XVIII. Reuß-Gera gróf 1728-ban nagy gazdasági birtokot létesíttetett. A kamarai birtok, más néven udvari birtok látta el és igazgatta a fejedelmi háztartást.
Az együtteshez tartozott a jószágigazgatóság (Rentamt) épülete, egy mosóház, csűrök, magtárak és kocsiszínek. A masszív épületformákon és udvarokon ma is leolvasható egykori rendeltetésük. Nézzen fel a domboldalra: ilyen közel volt egymáshoz a gazdasági udvar és a rezidencia.
Melchior Brenner építész trapéz alakú együttesként tervezte meg a gazdasági udvart. Az egykori mosóházat 1859/60-ban kibővítették, és neogótikus lépcsős oromzatot kapott, amely a kastély akkori átalakításaihoz igazodott.
Történelmi főtér (Markt).
A gerai Markt évszázadok óta a város polgári szíve. Az 1573 és 1575 között épült reneszánsz városháza uralja a teret a gazdagon díszített Városi Patika és a Sámson-kút mellett.
Figyeljétek meg a városháza művészi kapuzatát és a teret körülvevő változatos homlokzatokat. A Markt ma is találkozóhely, bevásárlóhely és ünnepek színtere – a történelem itt továbbra is a mindennapok része.